Nem királyi palotában,
Istállóban született,
Mégis, Atyja fénylakában
Úr most ég és föld felett.
Nem volt fejét hol lehajtsa,
Csak a puszta föld talán,
S a királyi pálcát tartja,
Égi Atyja oldalán.
Nem kísérte cifra pompa
Ékes, fényes sírhelyig.
A keresztről csak titokba
Vették le szent tetemit.
Ám a fényes sír bezárja
Azt, ki benne porlad ott,
De Ö, az élet királya
Sírjából feltámadott.
Ott ül fönn az égi trónon,
Ég és föld királyaként,
S eljön majd, hogy meghajoljon
Ö előtte minden térd.
Oh, hajolj meg most előtte,
Ismert föl királyodat,
És ha eljő majd a földre,
Megnyered jutalmadat.