Dsida Jenő

Út a Kálváriára

Reszkető, enyhe fény sugárzik. Egy felhő lassudan megyen. A lélek fáj, a fény sugárzik. Valaki ballag a hegyen, hűs homlokáról fény sugárzik s szemét lehúnyja - úgy legyen! Elszállt szerelem illatától kövér és fűszeres a lég. Halott szerelem illatából soha, de sohasem elég. Bomló szerelem illatából sejti a szív, hogy itt a vég. A seb szép csöndesen begyógyult, - ó, angyalok, bús, kék szeme - a seb már nem sajog, begyógyult, - ó, halkan búgó, mély zene! - a seb már régesrég begyógyult és mintha mégis vérzene. Valaki lépked, felfelé tart. Bozót közt víg madársereg. Valaki lassan felfelé tart. Tövisről vérharmat csepeg. Valaki fel, a csúcs felé tart, hogy önmagát feszitse meg.