D. Ordass Lajos emlékének
Elmondtad egyszer megihletettem,
– ó, hogyne volna feledhetetlen! –
hogyan sebez a töviskorona.
Befelé szúró, nagy tövisektül
piros vér cseppje érettünk perdül
alá a Krisztus tiszta homlokán.
De kifelé is zord tövis mered,
hogy annak ártson, azt sebezze meg,
ki szent fejét magához öleli.
Így mondtad akkor. Te szenvedsz mostan
elítélten és meggyalázottan…
Ó, az a szúró töviskorona!
Nagyon szeretted. Forrón ölelted.
Nem féltél, hogy a te véred serked.
És most… sebez a töviskorona.