Most már tavasz lesz.
Olyan e pár szó,
mint egy mosolygó,
zöldselymű zászló.
Fürdik a napnak
fénysugarában.
Tavaszi szellő
lengeti lágyan.
Testvérem, várlak.
Testvérem, jöjj el!
Tele a szívem
életörömmel,
rügyfakadással,
sugárral, dallal.
Tele van édes,
szent diadallal.
Melegen amint
pezsdül a vére,
ráismersz még az
ősz betegére?
Ó, csoda volt az!
Borongás, bánat,
tűnt a szavára
élet Urának.
Rügyek fakadtak,
bimbók hasadtak,
leheletére
égi tavasznak.
Földi sugára
égi csodának:
testvérem, jöjj el!
Hívlak és várlak.
Lelki tavaszról
légy te ígéret,
ha majd minden szív
fényre így éled
napsugarára
jézusi szónak:
s tavasza jő el
a Megváltónak.