Merő csoda a gyermek.
Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk,
kicsinynek látszik és igénytelennek.
Pedig hatalmas, nagy követelés
minden lehelet, minden szívverés.
Néki növekednie kell.
És utolsó hely néki nem elég,
naptalan zug, elhasznált levegő,
az eledelből ami megmarad.
Ő első akart lenni, nem utolsó,
mert neki az utolsóság koporsó.
Ő parancsoló, győztes akarat.
Néki növekednie kell.
Vétkes, aki parancsát megtagadja:
csenevészedni, halványodni hagyja,
s odaadja a halálnak.
Igazán azok cselekszenek,
akik nagy alázattal félreállnak.
Kiknek kis szíve dobbanása törvény.
Dolgoznak érte testük-lelkük törvén,
s szemük szüntelen, aggódva figyel:
fejlődik-e, növekszik-e? Hiszen
néki növekednie kell.
Ilyen csoda a gyermek.
Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk,
kicsinynek látszik és igénytelennek.
S minden lehelet, minden szívverés
hatalmas, új követelés.
Így érkezett el Krisztus is közénk.
A szűk istálló szegény jászolán
mint gyermek fekszik Ő és követel.
Néki növekednie kell.
Néki növekednie kell
naggyá, nagyobbá és legnagyobbá,
szent Messiássá, szabadító Úrrá,
úgy adhat üdvöt, úgy teremtett újjá.
Ó, szállj szegény szívembe, titkos Gyermek.
Jöjj, növekedj, töltsd be az életem.
Teneked mindig nagyobbá kell lenned
és kisebbé nekem.
Földi borún, halálon, elmúláson
hogy Te vihess egem, kicsinyt keresztül,
nagy, erős Messiásom!