Szolgálatára angyalok sietnek,
Parancsol viharoknak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
Hogy meglátott, parányi porszemet,
És szolgálatába vett.
Szívemben ujjongva dalol a hála.
Kerek világon nincs jobb gazda Nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
Nem csak munkát, drága feladatot,
Erőt is Ő adott.
Szent lelkét adta, segítsen, vezessen,
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen,
Mindenre elég volt a kegyelem.
Ö maga járt velem!
Talált volna annyi hűségesebbet,
Parancsainak engedelmesebbet...
Csoda irgalmát áldja énekem,
Hogy szolgálhattam hosszú éveken,
És nem mondott fel nekem.
Pedig annyiszor megtehette volna!
S én szegény, gyenge, engedetlen szolga
Türelmét, irgalmát dicsérhetem...
Mert ezután sem mond fel... sohasem!
Övé az életem!