Ahogyan minden reggel újra
felkel a nap, és új fényt, meleget,
új aranytakarót borít a földre,
és megköszönhettem a tegnapot,
de minden reggel újat várhatok:
Krisztusom, úgy járhatok Teveled.
Már tegnap láttalak.
Leborulhattam kereszted alatt,
Bocsánatod csodáját ízlelhettem,
Eged ragyogva kitárult felettem.
Hálás örömmel szolgálhattalak,
Legnagyobbat kicsinyedben.
S ma új fényben ragyog arcod felettem,
ma új csodád borát kóstolhatom.
S ámulva látom, hogy ez még nem minden!
Mintha könnyű fecskeszárny lenne lelkem,
s amennyit máig megtaláltam-leltem,
csak csepp lenne a tenger tüköréről
Röptömben azt a cseppet fölemeltem,
s már az a csepp is csodát tett velem,
De Te vagy a tenger!
Kimeríthetetlen és végtelen!
Tegnap úgy láttam: megismertelek.
Ma új fényben ragyog rám reggeled.
S még nagyobb, még fenségesebb leszel.
ha holnap találkozom Teveled.
Erőidből, csodálatos magadból
minden új nap újat kínálsz nekem.
Kis patak, feléd, a tenger felé
siet az életem,
míg szépségedet, végtelen valódat
színről színre szemlélhetem.