Kis Betlehem,
te vagy nekem
édenkertem, hol szívem-lelkem éled,
s békére lel!
Te vagy a hely,
hol énérettem az Ige testté lett.
Kit hab és szél
hallgat és fél,
mint szolga jő, mint bűnösök cseléde.
Isten Fia,
ég-föld Ura
felöltözik az emberek testébe.
A szív, a seb
gyógyul, heged.
Kipótol minden kárt az égnek kincse.
Ő hozta el:
Immánuel.
Széttörve már pokol, halál bilincse.
Érheti bú,
de szomorú
mégse marad a keresztyének lelke:
Jézusban őt,
nélkülözőt,
az örök Isten szívére ölelte.
Nem a világ
kincsét, javát,
csak ezt a kincset őrzi mindhalálig
hűségesen
a s mennyekben
a könny is fényes drágagyönggyé válik.