Túrmezei Erzsébet

A nagy levélíró dicséreté

Krisztus levele? Hiszen ha rátalálnánk kezével írt sorokra, világraszóló felfedezés volna! De igéi csak szájról-szájra szálltak lángolón, mint Mózes csipkebokra. Látta írni a szeretett tanítvány, de csak a földre... porba vagy homokra. S leveleit mégis írta, írja. Lángpennája a Lélek, emberi szív a papírja. Szabadulásról, békességről, szeretetről és szolgálatról, csodákról szólnak ezek a csodálatos levelek. Mindig újak, frissek, elevenek, Nem múzeumi, megsárgult lapok. Beleremeg a lelkem, ha ilyen levelet olvashatok. Századok szállnak, s a világ legnagyobb Levélírója titokzatos sorait egyre rója. Minden sora mentő szeretettel tele... Lánglelke írására várón ha szívem csendesen kitárom, lehetek és is Krisztus levele.