Magányos? Nem ! Magányos nem vagyok.
Hisz soha nem vagyok egymagam.
Ha szól az Úr s szavára hallgatok,
minden magánynak vége van.
Ha kis szobámban egyedül vagyok,
s figyelem csendesen,
bennem sok drága Ige felragyog,
s vigasztalást, új erőt ad nekem.
Hiszen annyi nehezet éltem át
hosszú, fárasztó életutamon.
Mért vágynék arra, a világ mit ád,
ha hitem engem hazafelé von?!
Imára kulcsolom fáradt kezem,
- tudom, Uram többet most nem kíván-,
s életem új fényben szemlélhetem,
ámulhatok isteni uralmán.
Közelsége elűz minden magányt.
Szent üzenetein gondolkodom,
és hitem már a jövendőbe lát.
Milyen öröm: vár örök otthonom!
Világ, nem nyitok már ajtót neked.
Csak Te légy velem, Uram, Mesterem!
Köszönöm áldott közelségedet!
Velem vagy! A magányt nem ismerem.