Túl minden más lesz… Ott a nap
Váltig delel és nincsen alkonyat;
Ott minden, ami fényesség: örök,
Az aljban nem húznak ködök,
Ott nem tudják, hogy mi a vétek,
Nem sülnek ki a füves rétek,
Nem sápad meg az erdők koszorúja;
Virágos ott az élet útja,
Mert nem tapossák búbeteg,
Bűnterhes fáradt emberek,
Ott minden más lesz…
Magam is.
Egy lendület, mely oda visz
S már fénybe’ fürdöm – nincsen árnyam,
Határtalan a szárnyalásom,
A gondolataim harmóniák. –
Oh milyen biztató világ
A másvilág, az eljövendő!
Ott minden egy hang tisztán zengő,
Ott nincs teher s a boldog lelkek
Mig álmatag körül lebegnek,
Én tündöklöm majd, s vonzok, mint a mágnes…
Ott minden más lesz.