Túrmezei Erzsébet

Teljes öröm van Nálad

Hányszor hullt a szívemre gyermekek mosolya: virágok fehér szirma május szellőjiben. Én visszamosolyogtam, de bús volt a szívem és szomorú maradtam… És szomorú maradtam. Ha rengő bölcső mellett édesanya mosolygott, valami szelíd, boldog, édes érzés fogott el, mint bimbók hasadásán, mint rügyek fakadásán… Csak sugársuhanás sötét árnyak között. Titkos bánat födött és szomorú maradtam… És szomorú maradtam. Valaki a neved mondta, valaki rólad beszélt, Úr Jézus, és mosolygott. Lényéből és szavából tiszta sugárzás, boldog, szelíd fényesség áradt. Megremegett a lelkem, mint amikor a száradt, kopár, letarolt fából újra kihajt az élet. Mosolya érintésén Tefeléd megindultam, és színed elé hulltam mindenre rátaláltam: mosolyra és örömre… Nem föd már titkos bánat. Teljes öröm van nálad! Teljes öröm van nálad!