Örülünk-e annak, hogy jót tehetünk?
...-S hogy mindazt: asz Isten teszi lehetővé nekünk?
Magunktól csak kapzsik, -és önzőek vagyunk:
csakis önmagunkért kiáltanánk, emelnénk fel szavunk...
Örülünk-e az Ő vezetésének,
...-s hogy amit mond: asz a lényeg?
Ahogyan utakat nyitva ad lehetőséget,
melyeken járva láthatjuk: szép az élet!
Hálatelt-e a szívünk,
hogy ha Rá gondolunk?
Mindennapjainkban erősödik-e a hitünk?
Érezzük-e, hogy egymásért-és Érte dolgozunk?
Csöpögtet-e a szívünkbe büszkeséget,
az, hogy képmásai lehetünk, s Ő: örökké éltet?
Az örökkévalóság ezen darabját:
helyesen rendezzük-e be,
vagy csak folyton magunkért remegve
vágjuk a fat;
...-esetleg magunk alatt,
ócsárolva azt, hogy Ő:- mit is ad...?
Legyünk jók, mert tudunk!
Folyton irányít afelé Urunk!
csak engedelmeskedni kell Neki,
mert Ő: bőségesen megjutalmaz:
a hűséges gyermekét szereti!