Mindennapi csalódásaink tengerében
Fuldoklunk, várva a Csodát;
Nem bízunk benne,
Pedig Isten tenyerében
Minden ujja
Védőpajzsként fog át
Hogy ne tehessen kárt Bennünk:
Ki árthat -
Ne okozzunk bajt magunknak -
Sem a Világnak
S csitítja szívünkben a jajt...
Türelmetlen, hűtlen,
Rakoncátlan gyermekei
Kiket teremtett...;
- Tán nem bánta meg
Mit lehetne Velük tenni?!?
Hiszen mindegyikünk
A boldogságért remeg...
Mindennapi kudarcaink
Felőrlik mosolyunk
Hogyha elbuknak harcaink
Tovább megyünk:
Ahogyan csak tudunk.