Testi szenvedéseink általában érthetetlenek,
s az is, hogy Isten ezeket miért engedi meg...
Nyomorúság oly sok van a világban,
a tehetetlenség érzését én is sokszor kiálltam...
A megpróbáltatások: lázítanak,
vagy éppen: alázatossá tesznek!
Ilyenkor látjuk: oly sokan ámítanak,
de legbelül: tán' nem is szeretnek,
csak 'mondanak' valamit:
saját lelkiismeretüket mosogatva;
kevés bennük a hit,
hogy jobban lehetünk holnapra...
Isten szeret, de hagy szenvedni;
néha megértjük ételmét- néha nem...
Nemcsak örömöket adva lehet szeretni,
hanem ideiglenesen
a gyötrődésnek is lehet hosszú távú haszna,
mielőtt a gond végképp elsorvaszt 'na...
Kemény fejű-nyakú, és konok népet:
nehéz nevelni, de Ő segítséget
talál abban, hogy okozunk MI:
elég bajt magunknak/egymásnak,
melyből lehetne okulni,
s a hitben élők látnak
kiutat mindebből:
látva Őt-és segítséget kérve Istentől...!
'Odaát'-Ki oda jut:
nem lesz szenvedés! De a csodaút,
mely oda vezet: mindenkinek másmilyen!
Ne is nézegessük egymásét irigyen!
Keserveinkből Felé az ösvényünk megtalálva
Rá figyeljünk, s ne a magunk bajára...!