Rámmosolyog a falról arcképed
S még kérded
Miért vagyok Veled húsz év után?
Már a képedre nézve is furán
Érzem magam
Szívembe- mint a vér-
Gyűlik a meleg minduntalan
S ösztökél:
Hogy Veled legyek…
Vágyam: mint búvópatak
Tart Feléd, soha el nem apad
S mindenem
Belőle él, táplálkozik: gyűjt : erőt
Köszönöm Istenem
Hogy nekem adtad Őt:
Szerelmetes arám: a Páromat
A férfiember persze csak válogat
De van, aki Neki teremtetett
Az Úr adta, másnak is az Úr adja meg
Hogy boldog lehessen egy életen át
Mint én:- Köszönöm Neked Ancsurkát!
Köszönöm, hogy szeretsz
S vágyod szerelmem
Hogy biztos lehetek
S Te biztos vagy bennem
Hogy kéz-a kézben egy az utunk
Hittel, reménnyel, szeretve jutunk
El oda majd, hol várnak Minket
S összekulcsolt kezeinket
Imára hajtjuk; létünk köszönve
Magam sem számítottam
Ekkora szerelem-özönre
Melyet táplál bennem: Párom
S az Úr,- a reménységünk:
Hadd teljen így el az álom:
-S egész földi létünk!-