Te, aki jászolból indítottad
A Forradalmat
Akinek a sírása már akkor megrázta
Az uralkodó hatalmat
Ki hallotta az Ember halk jaját-
És lehajolt ahhoz, ki elmondta Baját
Az Igazság fényével mutatta a sötét lelkeket
Nem kért, nem követelt, csak szenvedett...
Légy most is iránytűnk e sötétben
Hadd bújjunk meg Atyánk, s anyánk ölében
Ne győzzön, ki gonoszul balga tanácsot ad...
Lelkünk nem lett jobb, csak éppen
Eltelt kétezer esztendő
Erősebb lett a Kígyó, csábosabb a Nő
S nőtt valamelyest a tudás fája
Hisz annyi vért és gyötrelmet ástunk be alája !
Most is tömjük magunkba- mit lehet
Fogyasztók lettünk s hiányzik a Szeretet
Igaz szavakra vágyunk a nagy hazugság -árban
Alig leljük helyünket e mammonos Világban
Segíts, hogy újra utadra találjunk
Ne keressünk más ösvényt
Melyet majd megbánunk
Hitünk újra gyúljon a kis jászola mellett
Igaz hívó szavadra
Legyen IGEN a felelet !