Addig nehéz csak a kereszt,
Míg föl nem veszed.
Amint válladat alá teszed,
Elveszti kínzó terhét.
Minden riasztó keservét.
Rémülten nézed szörnyű fáját,
Ahogy éle válladra fordul,
Kicsordul a könny szemedből,
Szívedből mégis bizalom támad,
S szétárad benned a reménység.
Kétség kínjai tovaszállnak,
Betakarnak mennyei szárnyak.
A Mindenható szárnyai,
S elfutnak a félelem árnyai.
Megrepedt égből fény vesz körül,
Mert Isten szíve könyörül.