Pörög a rokka, a fonal szalad,
Kitűzött mennyei cél felé halad.
A rokkát Isten pörgeti,
Nem vak véletlen kergeti.
A fonalból két szálat egybefont
Régen már.
Sokszor szép virággal tűzdelte
S a két fonal együtt futott,
Míg a vetélőbe jutott.
A vetélő dobja, veri,
Szebbnél szebb színekkel keveri.
Beleszövi Isten csodás tervébe,
Olykor vergődik keservébe,
De mindig tudja,
A vetélőt is Isten vezeti,
Mindkettőjüket nagyon szereti,
Mindennel mit tesz, javukat akarja,
Bár olykor az értelmét titok takarja,
Mégis tudjuk, hogy megérkezünk,
S egyszer boldogan otthon leszünk.