„Énekelheti valaki az éneket a dallamokért,
mert vonzódik a füle a zenéhez,
de szív szerint énekelni majd akkor tud új éneket,
amikor megismeri a váltságot,
amikor megtelik ezzel a tartalommal, hogy: Megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetségből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk e földön."...
E világban trombiták zengnek, hárfák zúgnak pokoli, ördögi, testi zenekultúra szolgálatában éneket.
A mennyben nem hallatszik más ének, csak Istendicséret.
Ha a te szívedet megváltotta az Úr a maga számára,
abban sem hangozhat más.
Elképzelhető az, hogy valaki majd a gyöngykapus város aranyutcáin slágerszöveget vagy szép dallamú magyar nótát énekeljen?
Lehetetlenség!
Akkor pedig nem botor dolog-e valami olyanban gyakorolni magunkat ez alatt a rövid idő alatt itt a földön, aminek odaát úgysincs keletje?„