Hidat ver hitünk
Harsogó habok felett.
A sivár homokon forrást fakaszt.
Mikor bezárul az ész előtt az út,
Mikor minden kút kiszárad,
Ha kifáradt az erős
És a hős térdre rogy;
Ha elfogy minden remény
És nincs egy hasítéknyi fény,
Mikor a serény is összeroppan
És roppant köd terjeng a tájon
És a szív szorongva kérdez:
Miért mindez?
Hit fakad a satnya földből,
Hit, mely újra útnak indít,
Új, erős akarásba indít,
És szárnyat ad.