Credo, Domine, Credo,
Hiszem, Uram, hiszem,
Hogy por volt s porrá lasz majd
Agyam, nyelvem, szívem.
E por dagasztja sárrá
Pirosló véremet,
Ha visszatér a földbe,
Amelyből vétetett.
Oly gyönge, oly mulandó
E gyatra, földi test,
Hisz egy csupán a célja,
Hogy egykor eltemesd.
Ha leélte, mi sorsa,
E földi éveket,
És visszatér a földbe,
Amelyből vétetett.
De hiszem, Uram, azt is,
Hogy nem csak test vagyok,
Hogy lélek is van bennem,
Mely Tőled adatott,
És nem hiszem, hogy szépség,
Mit századok alatt
Megteremtett az ember,
csak vegyi folyamat.
Mi egykoron a festő
Színekbe álmodott,
Mit zengnek a versek,
Vajúdó mámorok,
Mit alkotott a bölcsek,
Tudósok serege,
nem fogja azt magába
Egy képlet kerete.
Hiszem, hogy több van bennem,
Mint pusztuló anyag,
Mi elemekre bomlik
Pár rövid év alatt.
Mert Tőled kaptam lelkem,
És köszönöm Neked,
Hogy visszatérhet Hozzád,
Mi Tőled vétetett.