Hármas halom hajlott háta,
Ősi, büszke falak rajta,
Ezer éve mozdulatlan
Néz a völgyre pannonhalma.
Jöjj most Marcóm, járjuk végig
Kéz a kézben, együtt velem.
Amit láttunk, ezer éves
Kőbe vésett történelem.
Nézd a dómot! Körülöttünk
Oszlopsorok, falak állnak.
Az ív kéklő égbe szökken,
Istent hívó szent imádat.
E falak közt írta István
Éjjelenként az Intelmet,
És itt készült országlásra
Liliomos Imre herceg.
Míg keresztért szent királyunk
Koppány ellen karddal küzdött,
Pogány magyart téríteni
Innét indult Gellért püspök.
Asztrik Apát útra kelt itt,
Sylvesterhez ős Rómába,
Bencés kézen jött e honba
István király koronája.
A kerengő! Szent áhítat!
Ugye, Marcóm, Te is látod?
Századoknak hosszú során
Elmélkednek a barátok.
Tűz lángol a messzi éjben,
Tatárral az ország teli,
Pannon alól mongolt űznek
Oros apát vitézei.
Török dúlja, labanc vívja,
Mennyi vér folyt, Pannon állja.
Sok vihar és pusztulás közt
Magyar szellem végső vára.
Ezer éve menni sóhaj,
Könny és pusztulás jött rája,
Hányszor hittük, most ütött hát
A magyarság végórája.
Vérzivatar, tűzvész pusztít,
Lángtól lobban az ég alja.
Ma is őrt áll mozdulatlan
A magasban Pannonhalma.