Ti kincses Erdély büszke fái,
Mivé lesz karcsú törzsetek?
Koporsót s magyar sírkeresztet
Faragnak majd belőletek.
Recsegve dőlnek faóriások,
Baltacsapások hullanak,
S a nép, mely úr volt itt e földön,
Nyugszik már lent a hant alatt.
Halljátok hát kiáltó szómat,
Erdélyi ácsok, magyarok:
Ne koporsót, ne sírkeresztet,
Kicsiny bölcsőt faragjatok!
Apadjon el könnyek árja,
Ne legyen mindig temetés,
Szökjön fel végre dús kalászba
Az ezeréves, ős vetés!
Magyar anyák bölcsődalától
Teljen meg bérc és rónaság,
Magyar szüretre, aratásra
Ragyogjon rá a napvilág!
Új ezredévre, új jövőre,
Ez út vezet el, magyarok!
Ne koporsót, ne sírkeresztet,
Kicsiny bölcsőt faragjatok!