Harminc ezüstpénz…olcsó bére annak
Ki Mesterét a hóhérkézre adta,
Harminc ezüstpénz! Csak egy csónak ára,
S a csókkal Júdás hitét megtagadta.
Óh, az a csók a Mester fáradt arcán
Gaz, aljas csók volt, hitvány áruéás!
„Júdás! Te tedd meg! Megfizetünk érte,
S ha te nem teszed, megcsókolja más”!
Sóvár szeme mohón tapadt a kincsre:
„De jó is volna! Ej, mit! Hát legyen!
Vigyázzatok! Én megcsókolom néktek
Jézust, a Metsret, éjjel a hegyen”!
Megtörtént! Ám jaj, vérnek vádja űzi
Pihenés nélkül, nyugalma nincs.
Izzó parázsként égeti a lelkét
A véráztatta olcsó, talmi kincs!
Kötél a fán! Így érte gyászos végét
Az árulónak hitvány élete,
De él a bosszú, s össze fogja törni
Az igazságos Úr ítélete!