Az élet országútját járom
Esőben, szélben, télen, nyáron.
Kísérnek éjek, nappalok.
Isten csavargója vagyok!
Néha virágos hegytetőkön
Visz az út, néha hómezőkön.
A nyarat követik fagyok,
Isten csavargója vagyok!
Voltam vidám, és voltam bátor,
Karjai közt tartott a mámor.
Voltam magányos, elhagyott.
Isten csavargója vagyok.
A tüskeágyon mikor háltam,
Tövisek közt rózsát találtam,
S nevettek rám a csillagok.
Isten csavargója vagyok!
Hányszor osztott záport a felleg,
Zúgott az örvény sziklál mellett,
Kis sajkám verték vad habok.
Isten csavargója vagyok!
Ha vad viharos éjszakákon
A lidércfény megcsalt a lápon,
Bolyongtam s tévedtem nagyot.
Isten csavargója vagyok.
Hányszor megbotlott fáradt lábam,
Elestem s hevertem a sárban,
De hitem új erőt adott.
Isten csavargója vagyok!