Hazádnak rendületlenül, ha tombol vad vihar,
ha megtép is a fergeteg, légy híve, óh magyar!
Hazádnak rendületlenül……de néha oly nehéz,
Sok szenvedés, nyomor, keserv, a szem bármerre néz!
Nincs vidám dal, nincs kacagás, nincs arc, amely nevet
S tán nincsen is már napsugár a fellegek felett!
Ki áruló, ki rongy szemét, csatorna alja, gaz,
Ki megtagadja nemzetét, a jó magyar csak az!
Sár között megtiporva mind, mi szent volt énnekem!
Hová süllyedtél, drága föld, én árva nemzetem?
Hazádnak rendületlenül……Te adj, Uram, erőt,
Hogy hinni tudjak újra én egy boldog, szebb jövőt!
Hogy véget ér majd egykoron, a bőszült, vad vihar,
Légy hívre rendületlenül hazádnak, óh magyar!