A halál véres éjszakája volt, Süvítve szállt a gránát fent az égen,
Borzadva ordult felhőkbe a hold,
S hullott az ember, hullt a csatatéren.
Bőgtek az ágyúk, felvillant a fény,
Ezernyi akna robbant szert-széjjel!
Bajtárs, a szíved most legyen helyén,
A pokolé ez Isten verte éjjel.
Megvagy-e testvér, szólj, mi van veled?
Géppuska magja szór salvét nekünk.
Jóságos Isten! János elesett,
S nékünk is vajon lesze- reggelünk?
Hogy hajnal pírját felfesté a nap,
Elült a harc a ködben úszó tájon,
S a gyémántcseppes virágok alatt
De sok bajtársra terült ötök álom.
Békén aludta álmát ott a holt
Honvéd. Stzeme az égre nézett.
Körötte fényről s életről dalolt
Az új reggelre ébredő természet.