Véresen, meggyötörve és megcsúfolva áll
A földre szállt igazság, Jézus, a nagy király.
„Lássátok, ím: az embert! Ti vének, emberek,
Én semmi, semmi vétket őbenne nem lelek!”
A vad tömeg üvölti a zörvényház előtt:
„A császár ellensége! Feszítsd, feszítsd meg őt!”
„Mivel, hogy holnap reggel húsvétra kél a nap.
A gyilkos Barabás vagy Jézus legyen szabad?”
„A gyilkos gazt akarjuk, Barabást, senki mást,
Ne Jézust ad minékünk, ne őt, de Barabást!”
„És véle mi legyen hát? Hisz ez jámbor bolond!
Ti is hallhattátok, mily különösöket mond!”
„Keresztre véle! Öld meg! Legyen sora halál!”
Az üvöltő tömeg közt Jézus szelíden áll!
Ez az igazság sorsa; a gonosz emberek
Nem a gazt, nem a latrot, a jót feszítik meg!
És Jézus kínhalált halt. A sír takarta bár,
mégsem lett úr felette gyászos kereszthalál!
A vad tömeg ujjongott: „meghalt az átkozott!”
És harmadnapra kelve Jézus feltámadott!
Ez az igazság sorsa! Világ bármint forog,
Halált és sírt legyőzve igazság élni fog!
Csak várni kell, csak várni, várni a szent napot,
Bízzatok hívő lelkek; Jézus feltámadott!