Szádecky-Kardoss György

A visegrádi romoknál

Moha zöldül az ódon várfokon, Fekete kövek, beomlott vár-torony, Kicsorbult lépcsők, haldokló, bús falak, És gyík szalad a boltívek alatt. Te régi rom, te ismerted még őket, A daliákat, hős törökverőket, Te láttad még, mikor Európa itt Körülrajongta a nagy Hunyadit. Falaid között díszes lovagok Páncéljain a nap ragyogott, Amerre ment a győztes hős sereg, Lépte alatt a föld is remegett, Én, meggyalázott, koldus, bús magyar, Kit megtépázott vészes vad vihar, Könnyes szemeim égre emelem, Mit vesztettél el, szegény nemzetem? Árnak suhannak, késő este lett, Leszállt a nap a vén hegyek megett. Sötét lesz mindjárt, sűrű éjszaka. Mikor virradsz fel, népem hajnala?