Mikor beragyogja a földi dicsőség
A világ királyát, a hozsánnák hősét,
Mikor más se terem körülte virágnál:
Te örömkönnyűddel titkon félreálltál,
Ó Krisztus édesanyja, Mária.
Mikor kikacagják, és gúnyba feresztik,
S kárörömmel nézi egy világ a vesztit,
Mellé állni, mikor egy lett a halállal:
Te ott állsz mellette fénylő glóriáddal,
Ó Krisztus édesanyja, Mária!
S ahogy így elnézlek tövén a keresztnek,
Olyan ösmerősül tűnsz fel a szívemnek
Ó, tudom is már, hogy nem először látlak,
Hívtalak én téged már édesanyámnak,
Ó Krisztus édesanyja, Mária!
És ahogy elnézlek tövén a keresztnek,
Meghányom a sorát egész életemnek...
S a te keresztednél, a szíved nyomában:
Megáldok valakit a haló porában,
Ó Krisztus édesanyja, Mária!