Mikor egy-egy romlott;
Semmi embert láttok;
Aki magának is,
Másnak is csak átok,
Akinek soh' sincs egy
Tiszta indulatja:
- Sirassátok meg szegényt, mert
Nem volt édesanyja...
Mikor a sors egy-egy
Nagy úrral köt össze,
Akitől akár egy
Világ dőlhet össze,
De jaj föl nem éri,
DE könny meg nem hatja:
- Sirassátok meg szegényt, mert
Nem volt édesanyja...
..S amikor a szívünk
Megtelik jósággal,
A szemünk könnyűvel,
Lelkünk imádsággal,
Mikor egy-egy nemes
Tettet viszünk végbe:
Csókoljuk meg édesanyánk
Lábanyomát érte!