Az én kis lányom néha-néha
Az imádságban vétkezik:
Az esteli imádkozásról
Hogy, hogynem - elfelejtkezik.
Mesemondás közt a karomban
Szeme korábban leragad...
S csak reggel jut eszébe, hogy jaj!
Egy imádsága elmaradt.
És mint a jó ember megadja
A régi adósságot is:
Áhítattal elmondja reggel
Az esti imádságot is.
S ezalatt a jó Isten ottfent
Nyájas szeliden mosolyog...
- S ez áldás aznap a világnak,
Istennél jó kedvet találnak
A máskor meddő sóhajok!