Eltűnt egy esztendő az élet ködében,
Haladnak az évek, mint vándor az éjben.
Haladnak, szaladnak, velük együtt én is,
De a határkőnél most megállok mégis.
Megállok csendesen, s fölnézek az égre,
Felhők szép fodrára, esthajnali fényre,
S úgy nyitok utat a rohanó időnek,
Úgy mondok búcsút az öreg esztendőnek.
Eredj, vén Szilveszter! Újév, jöttöd várom!
Huszadik századot immár veled járom.
De ahogy te elmúlsz, elmúlik majd minden.
Állandó és örök itt e földön nincsen.
Mert elszáll az illat és lehull a virág.
Lehull a falevél, elhordják a szelek,
S én, ki porból lettem, ismét porrá leszek!
Csak egy az állandó, csak egy: az Úr Isten,
Aki van odafenn és aki van itt lenn!
Akinek kegyelme letörli a könnyet ...
S elhaló kebelbe életerőt önthet
Vándor vagyok én is, te is jó barátom,
A célt itt a földön soha nem találom,
De te sem találod, hiába keresed,
Ha csak a Megváltót, Jézust meg nem leled!
Jézus Krisztus az út, igazság és élet,
Benne a halál is új életre éled.
Ha hiszünk, a Sátán tőlünk visszaretten,
S feltámadunk egykor új, szellemi testben!
Jöjj hát újesztendő! Szívemet kitárom,
Ünnepi imával Megváltómat várom.
S földi vándorpályám bármikor ér véget,
"Názáreti Jézus! Én követlek téged!"