Én Uram, Istenem, hozzád futok sírva,
Tékozló fiúként kebledre borulva.
Zárj engem szerető, atyai szívedre,
Tengernyi sok bűnöm ne vesd a szememre.
Ne vesd a szememre...
Jövök idegenből, sötét éjszakából,
Jövök egy rombadőlt, hazug, rút világból,
Tüskék megsebeztek, föld véremet itta,
Megtérő fiadat, Uram, fogadd vissza!
Uram, fogadj vissza...
Nincs más hely számomra, ahol megpihenjek
S fájó sebeimre balzsamot tehessek...
Csak ez az egy út volt, végig jöttem rajta.
Gyógyítsd meg a lelkem, irgalomnak Atyja,
Irgalomnak Atyja!
Vétkeztem Ellened, mikor elhagytalak,
Nem kérem én tőled, hogy hívjál fiadnak.
Elég lesz egy kis zúg az atyai házban,
Ott is boldog leszek örök szolgaságban,
örök boldogságban!