Pozsony és Kassa dómjának harangja
Zeng fönséges hangodban, Somlay,
És benne sírnak ujjongva, zokogva
Tűnt századok magasztos álmai.
És benne búg a vajúdó jövendő,
Hogy lesz még egyszer ünneped, magyar
És benne orgonál sok ősi erdő,
Tavasz nyög benne s zokogó avar.
A szép hazugság deszkáin ha látlak,
A szent igazság hite szól felém
És bátor tett lesz a bús költemény.
Ó szent a játék és áldott a látszat,
De több, nagyobb a te művészeted,
Ki ember s férfi vagy minden felett!