Csudálható nagy dolog,
Szerencsénk mint forog,
Bűnünk ebben csak az ok,
Hogy bűn ily sok,
S Isten hozzánk nem fog.
Sok ostor szokta érni,
Ki nem tud megtérni,
Istenét szívből félni,
Kedvén élni,
Után menni s kélni.
Láthatjuk már szemünkkel,
Mit nyertünk vétkünkkel,
Földünk mint pusztula el,
Sok rendeknek
Nagy veszedelmekkel.
Csak két úrfi halála,
Gondold, mely kárára
Esék s nyavalyájára
Országunknak,
Kik éltek javára.
Nemzettel Balássiak,
Idejekkel ifjak,
Rendekkel voltak urak,
Sok jót tudtak
S naponkint tanultak.
Okos, vitéz mindkettő,
Katonanevelő,
Minden rendet böcsüllő,
Közte élő
S miben nem dicsérő?
Csakhogy az rossz szerencse
Nem fizet érdemre,
Oszt jót embertelenre,
Mint herére
Több részt mér, mint méhre.
Időnk is háláadatlan,
Mérge hallhatatlan,
Nem örül senki javán,
De sőt kárán,
Vesztén s nyavalyáján.
Emberben csak vétket mér,
Jót ingyen sem esmér,
Nagy érdemet földhöz vér,
S egy pénz sem ér,
Akit miért feddni mér.
Megtetszhetett önkéntén
Ez úrfiak éltén,
Kiknek sok szép jótétén
Nem örvendett,
Nekik böcsöt tévén.
Javát szűkön osztotta,
Értéktől fosztotta,
Búval őket kínozta,
S reménségben
Csalárdul hordozta.
Maga ők nem magoknak,
Hanem országoknak
Éltek, sem tárházoknak
Vagy hasoknak,
Ki szokás másoknak.
Ők abban örvendettek,
Ha kivel jól tettek,
Szegény legént felvettek,
Segítettek,
Mint arra termettek.
Siralmas azért lehet,
Hogy éltek nem élhet.
Földünk soká kik helyett
Mást nem lölhet,
És nem is nevelhet.
Bár ostor több ne volna
Ránk Istentől hozva,
Csak ez is súlyos pózna,
Hogy így lettek
Tőlünk eltávozva.
Jóllehet országoknak
Mint édes anyjoknak,
Ők amivel tartoztak,
Megáldoztak,
Vért vérért rá hoztak.
Dicsőséges halálok,
Jó hír örök árok,
Idvösség jutalmok,
Isten atyjok,
Így tért meg munkájok.
Mint fogantak egy méhben,
Nyugosznak egy sérben,
Hasomló törtínetben,
Véres sebben,
Örök reménségben.
Isten, ki ádsz sok jókot,
Áldd meg halálokot,
Szenteld koporsójokot,
Ő hunjokot,
Hol várják bátyjokot.
Bátyjok, Christus, fő bajnok,
Ki volt bizodalmok,
Mindenben oktatójok,
Kalaúzzok,
Kiből áldás buzog.
Ne hagyj, segélj minket is,
Őrizd földünket is,
Bocsásd meg vétkünket is.
Érezhessük,
Hogy hatalmad nem kis.