Reményik Sándor

Önmagamba falazva

Mi ez? Hol vagyok én? Hogy kerültem ide Megint? Falak, falak: Égigérő falak Vesznek körül Elrendelés szerint. Kéz nem nyúl rajtuk át. Hang nem hat rajtuk át. Egy csillag sem üzen. Tán vétkeimből nőttek e falak - Köztük vakon vergődöm, Némán és süketen. Tűrnék, Uram, tudod Békességgel más, nagy fájdalmakat - Csak ezeket elvennéd, Csak ezeket elvennéd! E vastagodó kripta-falakat. Adnál erőt elveszteni magam - Vagy szabadulni: erőt a karomba. Voltam szabad, Most újra rab - Élhetek-e tovább Így, befalazva önmagamba? Voltam szabad - Az egészség mámorát kortyolgattam, Szürcsölgettem a munka gyönyörét, A szeretet ős-ózonát. S falak, falak... Valakinek, aki szeret, Aki tiszta, aki szabad És aki lát: Add kezébe a jerikói trombitát.