Csodákat remélni
hajdan nem volt szégyen,
bölcsek hittek egykor,
jelét lesték égen.
Nincsen olyan lélek,
aki nem vár senkit,
hol magány az élet,
ott a remény enyhít.
Nyárra ősz, arra tél,
ez a rend idelent,
egyszer majd hazatér,
ki nem volt idegen.
Lehull a tiszta hó,
nem lesznek lábnyomok
éj csendje biztató
csillagos bársonyon.
Tűlevélnyi percek,
várakozó toboz,
holnap gyertya perceg.
lángjában a toposz.