Reményik Sándor

Nem urad és királyod

Kicsi leány, hidd el nekem: Nincs olyan férfi, Aki egy lány tökéletes Szerelmi szent-áldozását megéri. S ha volna is: hogy követelheti, Hogy megtagadd magad? Te Lélek vagy: kiolthatatlan Fény, Megsemmisíthetetlen külön-lény, Isten-gondolta külön-gondolat. S kötötten is szabad. Szabad. "Semmiért Egészen"?? Istenkísértő őrült akarat Képzelhet csak el így, rabnőjeképpen. S hiába úgyis: Nem lehet egészen. Megíratott, hogy: "Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van, Csak egy parancs kötvén le: szeretet." De szeretni csak szabadon lehet. Egyenlő méltósággal. Külön világ, szemben külön világgal. Az eggyéolvadásuk: csoda, ünnep. De nincs embernek emberen hatalma. És semmi sincsen, amit követelhet. Azért, ha jönne modern Farao, Ki lelked vágyik leigázni, Az Isten képét benned megalázni S gúlához követ hordani marasztal: Pattanj vissza acélos daccal! Kicsi leány, akárki lesz a párod: Te önmagad vagy, és ő önmaga. Együtt: Isten két iker-csillaga. Kicsi leány, akárki lesz a párod: Szegény, szánandó embertársad ő, Nem urad és királyod.