(Pomáz templomának főoltárképén elmélkedve).
Égbe tekintő zord szemek,
a történelem rád nehezedett.
de nem engeded,
hogy a már reszkető kezek
csüggedten leereszkedjenek.
Látom, hogy az oltár előtt térdepelsz,
leteszed válladról súlyos terhedet.
de csak, hogy néped felemeld,
kit birtokodként szereted.
Király vagy Te, a legnemesebb!
Magadnak – övéből nem követelsz,
Mózesként a kapuban kezét elengeded,
szentségi örökségbe helyezed!
Érdemed: Neki tiszteletet követelsz,
kikért vagy, igazságra neveled,
előttünk kitakarítod az ösvényeket,
trónusod a legfőbb királynak átengeded.
Élned vagy halnod, számodra egyet jelent!