Naszádos József

Krisztus lábainál

Mindent, mit,átadtam, mert adhattam, adtam! Magamból, kiszakajtva, hogy Neked adjam! Nem mérve, értékén értve, nem bánva, ha magam látszom rá kevésnek, hogy beleférjek, lászódva értékenk, Csak lehessen tiéd, érte semmit magamnak nem kérve. Elvenni tőled enyémnek…? Inkább feledni, hogy éltem, mint, hogy életedet tudjam csak enyémnek. Tudva, hogy lekéstem? Nem szabad félnem! Egészen, szelíden, szerényen. Lábai elé magamat téve, tudva, magamat tiédnek