Ficsereg a koldus éj.
nappalra marad a remény.
hogy eljő az áldott fény:
lángnyelvek úsznak a víz színén,
mint megannyi szívverés,
mi hirdeti a szeretetét!
Hogy van még ébredés,
szentül tiszta érvelés,
amellett, ki e lüktetést
kibontja, emberre
szárnyát terjeszti szét.
Hitéből kegyelem, és?
És szétzúzza a követ, mely rideg,
élettelen és süllyedni kész.
Csak, hogy porrá legyen,
mi annak nyomán életre kél,
hogy áldja a Teremtő kezét!
Mi éltető, és életet remél.