(perben Pilinszkyvel)
1.
Mi, kiben benne van a mindenség,
a mindenséggel te magad is,
ki ágálsz, ellenemre is.
2.
Mert tudjuk, nem jó ez így;
de nem találjuk azt a tűt,
mely nem szúrja meg kezünk,
de öltéssel összeköt, örökre,
férceletlenűl.
3.
Sajnálnám magam, ha meg se próbálhatnám!
Mert talán most sikerülhet,
talán, mert Veled sikerülnie kell,
mert Te tudatlanságomban is viselni bírsz,
és megsegíteni kényszerülsz.
Hát akkor én miért adjam fel?
Nem! Szeretni a síron túlra a reményt!
4.
Bizony, de jó hogy álmaink békét hoznak,
még akkor is, mikor vitatkozunk,
önmagunkkal is, daccal, talán könnyek között.
Végül is, a győzelemre vagyunk ittasak.