Köszönöm!
Szipogva, kesergőn
préselem ki magamból.
Míg könnyeim áttörnek
a szürke felhőkön,
melyek szétterülnek
a napsütötte kék égen.
Bágyadtan, kik kétségbeesetten,
csalódottan, árván, ácsorognak.
Én érzem egyedül
a kék ég melegét,
bársonyos leheletét,
mely végtelen vággyal,
türelemmel készül.
Aki soha nem adja fel!
Lihegésem lassan csitul,
arcom a vértől pirul,
ismétlem jól esőn: Köszönöm!