Félek tőle, hogy nem látom meg Benne.
Így dőlnek el bennem a döntetlenek.
csapódik az ajtó, nem tartja meg senki,
és már hallom. Nincs hatalmam.
Egyzerűen kevés vagyok a hatalomhoz,
még magam fölött is kevés.
Sodrásban, felismerhetetlenül idegen,
távol a magasságtól, vágyódva, de ide ragadtan.
csak remélni szeretném,
hogy a földre született Isten képes rá,
hogy kizökkentsen, megújitson.
Hogy vágyaimból valósággá legyek.