Valahol, ott fenn, a csillagos égen,
van egy csillag, az új kor emberének,
hogy reméljen, és ne féljen!
Egyetlen egy. Tán ugyan olyan fényes,
mint a többi, mely kigyúl Isten tenyerében
egyhangúan, megszokottan, minden éjjel!
Mégis többet üzen nekünk annak fénye;
azaz, azoknak, akik az égre felnéznek,
tudva, hogy Isten szól teremtményéhez.
Az a csillag az, mely Betlehem felé megy,
a Teremtő az, ki lehajol teremtményéhez.
Számára egy csöppet sem szégyen,
hogy testet öltőn, e bűnös világa téved!
Talán itt jár – kel az aszfalton, a téren.
Hát te gyarló ember, legyél éber,
mert nem tudod, mikor keres meg téged!