…Úgy sejtem!
Nem megy egyenesen.
Olykor szűk és kietlen,
máskor komor, egyenetlen.
Betlehembe visz az út;
bátorság van a lelkemben!
Hiába, hogy neszel a félhomály,
kísértet hangja szétzilál,
lábam nem leli lábak nyomát.
Betlehembe visz az út?
Kétséget nem tűr el hitem!
Lelkem belőle nótát fabrikál,
ezüstre színezi út porát,
hogy érkezésével engem vár!
Betlehembe visz az út!
Erdő sűrűjében egy tisztás,
rajta rogyadozó csöpp kis ház,
csak a hold fest rá aranykarikát,
benne lelkem dallamra talál!
Betlehembe ér az út.
Akkor letehetem tarisznyám.
Fáradt vándor helyet talál.
Ajándékra bőven lesz áldomás,
ott békesség vár reám!