Rád tekintek, mert megengeded nekem!
Hagyod, erőtlenül, mégis erőnek teljében,
mígnem beléd nem facsarodik lelkem;
hogy megrendítő közelséged elgyengítsen.
Elsápadt örömömben akarsz érni,
hogy hatalmad bírjam magamra vonni,
így, végül erőltetés nélkül is erőm legyél!
És már titkaidban mosdatsz, fürösztesz,
míg végül, egészen össze nem roppanok.
Neked már megengedem, Uram vagy,
lefegyverző szeretetedben, megbékítőn!
Áldalak, hálát rebegve végtelen türelmedért.