/Rolinak/
Fáj, hogy most ilyen távol vagyunk
egymástól. Néhány éve elválaszthatatlan része
voltál testemnek.
Vártuk, hogy mozogj,
apád a fülét a hasamra tette,
s halgatta, ahogy kis szíved ver…
És mikor először ránk néztél:
feledtettél minden szenvedést.
Sok volt a gond, de te szépen megnőttél.
Talán túl gyorsan felnőtt lettél.
Azt gondolod, tudod, hol van a cél.
Elcsábított a világ, a mobil, meg a pénz.
Látom, rossz, ahová mész,
visszatartani mégsem tudlak én.
Távol vagyunk egymástól
nem látod, hogy az a cél: a vég.
Sokat tudsz, de az ÉLET-hez nem elég.
Jézus évek óta vár már téged,
s te elfordultál Tőle hidegen.
A tékozló fiú képe lebeg előttem,
hiszen ő is visszatért, megtörten.
Hogy addig az Atya mennyit
szenvedett,
ezt most már én is értem.
Segíts Jézus!
Az érte való imában legyek hűséges!
S amikor ő ajtót nyit majd Neked,
minden szenvedést elfeledve ölelhessem:
fiamból lett testvéremet.